A tavasz tizenhét pillanata

(Tavargyijev filmzenéjének motívumaira)

Ne gondolj a múlt időre már,
a múltadban elmerülni nem szabad,
a jövőnek ezer perce vár,
s ha nem fogod meg, elszalad a pillanat...

A jövőnek ezer perce vár,
és rajtad múlik, tied lesz vagy elszalad,
géppuskaként kattog, meg nem áll
a tovatűnő pillanat, a pillanat...

A pillanat soha meg nem áll,
de tetteidben mindörökre megmarad,
hát ne gondolj a múló percre már,
hisz életed csak pillanat, egy pillanat...

(1977)

Leningrádi elégia

(Szolovjev-Szedoj ismert dalának motívumaira)

Kedvesem, emlékszel tán? 
Nyitott hidak álltak a Néván. 
||: Apró napsugár, éjfél volt talán, 
Éjfél múlt, éjszaka – napsugár :||

Elmúltra emlékszel még?
Ragyogott éjfélkor még az ég.
||: Fehér éjszakán Néva-parti nyár
Elmerült, hol vagy hát Leningrád? :||

Emlékszel, ott voltunk rég.
Rágondolni fájdalmasan szép.
||: Hallgasd Leningrád, kedves Leningrád!
Rólad szól énekünk Leningrád :||

Hallottam én egy mesét -
Leningrádban ez is megtörtént.
Ott volt a blokád -
három éven át,
Ámde győzött a hős Leningrád.
Szenvedett sokat három éven át,
Mégis győzött a hős Leningrád!

Gondold meg, emlékszel még?
Ifjak voltunk ott nem is oly rég.
||: Elmúlt, jaj de kár, visszahozni már
Nem lehet, akárhogy akarnám ... :||

(1973-75)

A szent háború

Священная война

Вставай страна огромная!
Вставай на смертный бой!
С фашистской силой тёмною,
С проклятою ордой.

||: Пусть ярость благородная
Вскипает как волна!
Идёт война народная,
Священная война. :||

Fel harcra, harcra hős hazánk!
Fel harcra ellenük!
Fasiszta horda tört reánk,
Gaz módra ellenünk.

||: Hát törjön fel a népharag,
Lánglelkű vad vihar.
Győzelmünk nincsen messze már,
Mit népünk úgy akar. :||

(fordítás 1975)

Ember a fedélzeten!

1.
Nincs vihar, a hajó nyugodtan úszik,
Kicsit himbálják csak a szelíd hullámok.
Az utasok és a matrózok a fedélzeten
Egykedvűen sétálnak, dolgoznak,
Ki-ki a maga beosztása szerint.
Minden a legnagyobb rendben van.

2.
Hirtelen kiáltás hallatszik:
„Ember a vízben! Ember a vízben!"
Mindenki odarohan, s aki tud, segít,
Aki nem, együttérzően figyeli
Miként repülnek a mentőövek a vízbe,
Hogyan csobban a tengerbe
Sok markos matrózzal a mentőcsónak,
S kezdenek evezni.

3.
Karok nyúlnak a fuldokló felé,
Erős, megbízható karok,
S már a csónakban fekszik.
Mesterséges lélegeztetést kap,
Valamint szívmasszázst,
S már magához is tért.
Megmenekült, megmentették.

4.
Mindenki, aki segített és az is, aki nem,
Elégedetten mondja magában:
„íme, megmentettük az életét."

5.
Miközben mindez történt,
A kajütök között eltűnődve
Sétált egy halk mosolyú utas.
Ámbár az is lehet, hogy
Szabadnapos matróz volt az illető.
Arra gondolt, hogy Neki is jól esne, ha
Erős, megbízható karok nyúlnának feléje,
Ha őt is gondoznák, s együtt éreznének vele,

6.
Hiszen gondja-baja neki is van épp elég.
De az ő gondjaival senki sem törődött.
Mi baja van? Hiszen kinn van a vízből,
Élete nincs veszélyben,
Megvan a mindennapi betevő falatja,
Egészséges és épek a fogai.

7.
Ám a halk mosolyú egyre csak reménykedett,
Hogy valaki majd csak észre veszi
Sok baját, fájdalmas magányát.
És végre felkiált:
„Ember a fedélzeten!"

8.
De senki sem akadt, aki megszánta volna,
S a halk mosolyú, hogy senkit se zavarjon,
S észre ne vegyék, a korláton átlépve
Csendben a hullámok közé ugrott.

(1976)